Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 363 — ki. Az erős ágyúzásra a megveretett, de tönkre nem tett Haszford serege támadói ag fordult vissza s Szebenre rohant. E kétfelőli megtámadásnak, — melyek egyike is túlnyomó erejű volt, •— Bem nem birt ellentállani, s az ellen lovassága heves megtámadásának mit sem állíthatván eléje, hátrálni kezdett. E hátrálásában a magyar sereg az üldözés s folytonos támadások által szét verettetett. Bem maga 30 huszár által kisérve, Stein későn érkező dandárjával útban találkozott. Bem ekkép megveretve s az oroszok által többi idestova létező osztályaitól elvágatva, Dévának kényszerült tartani. Szászsebesnél átadván az elporlott erdélyi hadi erő vezényletét Steinnak, ő maga egyedül, — mint láttuk, — Temesvárnak tartott, hol a fővezérséget átvette s hol merészségével egy csapással véget vetett Magyarhon életének. Ezek történtek Erdélyben, s ezeknek a hadjáratra volt némi fontosságuk; a mi ezután következett, azok csak mellékes esetek voltak s az egésznek tökéletesítésére szolgáltak. Görgeyt jul. 31-én Nyíregyházán hagytuk, s innét az oroszok tiszafüredi átkelése után őt Nagy-Kállóra, s Nyir-Adonyon keresztül Vámospircsre követjük, hol augusztus 2-dikán vala. ' Nagy Sándor, ki hadtestével némileg a fősereg oldaljárója volt, e napon Debrecennél szállt táborba. Fiatal levén a vezénylő s talán elbizott is, — mit onnan következtetünk, hogy kellően nem őrködött, — azért az orosz fősereg által, (ha igaz, Paskevics alatt,) meglepetett, megtámadtatott s derekasan meg is veretett, mit nagyobb vigyázattal aligha el nem kerülhet vala. Az ágyúzást Görgey Debrecen felől nyugodtan hallgatta, s ellene mit sem tett. Ekkép úgy látszott, mintha Nagy Sándor vesztét azért, mivel ez kétes ter-