Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 354 — csét merényleni s e szerint ki is adá parancsait, más nap reggel hat órakor elindulni. Becskereken tüntette ki Dembinszky Katona Miklós elsó' segédjét, bátor s ügyes viseletéért ezredesi kinevezéssel s a magyar becsületrend harmadosztályú koszorújával. Hasonlót tett Uj-Szeged bátor védelmezőjével, Jordán lengyel kapitánynyal. Itt történt, hogy a kormány, a mit két nappal előbb megtagadott, most Dembinszkynek teljhatalommal megadta, azaz: hogy a Bánátban levő hadosztályok kötelességüknek tartsák rendeléseinek pontosan engedelmeskedni. E felhatalmazás folytán a Tisza és Duna mentében létezett őrségi osztályok összegyűjtése Kohlman ezredesre bízatott, hogy azok a fő sereg céljait elősegitsék s az ottani ellenség mozdulatai fölött őrködjenek. Kmetty tábornok már ez előtt Temesvárnak tartott, további parancsokat ott veendő. Ezek el lévén intézve, felviradt augusztus 9-dike s ezzel a honnak második mohácsi napja. Bár 6 órakor kellett kiindulnia a gyalogságnak, ez nem történt meg, s csak az ellenségnek Becskerek előtti megjelenését tudató ágyulövések hozák azt mozgásba. Becskerek végre kiürült, a lovasság állásában maradván. A gyalogság az orra előtt levő úton lépdelt, s az egyenes temesvári útról eltért, melynek iránya Besenova volt, s midőn Dembinszky kijött a faluból, az uralgó dombokról, az egyenes uton, lovasságával egyedül látta magát. E tévedés azonban a mozdulatot elősegíté, mert Besenova, hol magas kertek s szőlők közt vonul át az út, több ezer gyalognak előnyös hadi állást nyújtott, mig más részről az egyenes temesvári út, melynek kétoldali síkságát lovasságunk megszállta s a gyalogságra támaszkodott, kemény diót látszott felharapásra nyújtani az ellenségnek. Ez azonban a kis-becskereki magaslatról csak mutatkozott, de tovább nem nyomult előre.