Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 352 — mint az ellenséget látta, jobbnak találta azzal egyszerre jelenni meg Csatád előtt, mintsem egyfontos ágyúival annak közeledéséről tudósítani. Hanem az aug. 6-dikai fáradságos menet s az arra következő rosz idő miatt, s mert Komlós alkalmasnak mutatkozott - az élelmezésre, — az ellenség későn mozdult meg, ugy hogy a magyar táboi; már indulókészen állott, midőn hátvédünk megérkezett, Dembinszky figyelmeztetésére pedig a podgyászszekerek is eltakarodtak, s a gyalogság szabad utat nyert. Végre a lovasság is kivonult s minden csatázás nélkül ért Jecsára, hol az előbb elindult gyalogságot pihenve találta. Mig ezeket újra megindítani s mozgásba hozni lehet, addig a hátvédi lovasság az országúton, egy erős dandár a falu jobb, s egy másik a falu bal oldalán vett állást. A falu nagy utcája szabadon hagyatott a gyalogságnak s a sok szekérnek. A többi lovasság osztályonként, két nagy oszlopban várta be az ellenséget, s a mint ez kozelébb jött, az ágyútűz megkezdődött. Darab ideig határzott magatartást tanusitott lovasságunk, hanem egy nem sikerült lovassági rohama s több jól célzott ellenséges ágyúgolyó megtörte az ellentállási szándékot s a bal szárny rendetlenül kezde hátrálni. A jobb szárny távolabb esvén a tűztől, rendesen vonult vissza. A sűrűbben jövő golyók a bal szárnyat minden marasztalás s lassabb visszavonulásra késztetés dacára rendetlenül a kukoricásba hajtották. A közép a falu széles utcáján ágyúival együtt hamar körösztülvonult. A gyalogság alig haladt tovább egy 12 fontos golyó hordtávolságánál, s ekkor azt Dembinszky a kukoricásban felállította, az országutat szabadon hagyván. Alig vége'zte a gyalogság e mozdulatát, midőn egy tüzes ellenségi lovas osztály mutatkozott a falun kívül, előre nyomulni törekedvén. Hogy ennek hevét kissé