Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 348 — lovasság részéről sem történt egy roszul sikerült, vagyis félbeszakasztott rolnimnál több, mely csupán a hátrálásban vesztett valamit az őt kísérő golyók által. Az ütközet elveszett. Oka, mert nem lévén cél miért ütközni, ezért némely óvakodási rendszabályok elhanyagol tattak, mely mulasztásokat az ellenség hasznára forditá, s ügyes keritési mozdulata által ura lett a térnek. A hátrálás még az ütközet előtt el lévén határozva, az ütközet csak azért fogadtatott el, mert az erősebb ellenség előtt nappal, sikságon keresztülvonulni károsabb lehetett az erős ellentállásnál, melylyel tekintélyt kellé magunknak szereznünk. Éjféli 10 és 11 óra közt érkezett a főhadi szállás O-Bébára s itt egy dandárt hagyván hátvédül, fél órányival távolabb Kis-Bébánál szállt a sereggel táborba. Bár azelőtt megparancsoltatott, hogy mindannyi szekér Bébán túl Besenyő felé telepedjék, ezek mégis úgy bezárák ez utat Bébán, hogy alig lehetett helyrevergődni. A sok gyülevész nép, szekér stb. a hadi mozdulatokat hátráltatta, a lakosokat kelletén túl terhelte, s rendetlenséget okozott. Ez előmenetben kevésbbé boszantott, azonban hátráláskor sohasem lehetett az indulást pontosan s rendesen-kezdeni, mert a táborba szállásnál az utakat elzárták, az élelmi szereket haszontalanul fogyasztották, a korhelységet élesztették, a lótakarmányt szűkítették, a viaskodásnál zavart okoztak s rendetlenségüket másokra is átvitték. Továbbá némely okok miatt sok családfő menekülni akart s családostól követte a tábort. Nem tudván mit tenni, hová fordulni, a seregnél vélt legtöbb biztosságot találni. Az ebből származó akadályok végett Dembinszky, ha az ellenség megindulásáról tudósíttatott, elkezde ágyuztatui, holott az ellenség órányi távolságra volt még, csak hogy tisztuljon a tábor a sok keresztény hívektől.