Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 337 — tokkal nem birnak, s igy kis és sok váracsokkal s félsáncokkal kellene azokat ellátni, s ha a temérdek munkát lehetett volna is végezni, mégis ha a korai eső és a fagyos ó'sz beáll, ez az egészet tönkre teendné, de ha nem is tenné tönkre, megszállásuk és megvédésükre mindenhol legalább is 40 ezer ember kell, kiket a tevőleges hadi erő nem nélkülözhetett. Ezen okoskodások dacára a kérőket és követelőket kérésük hasztalanságáról meggyőzni nem bírván, — az erőditést meg kellett engedni. Ezen engedelem következtében tehát erődíteni akartak; Pesten, Győrött erődítettek is, mégis védtelenül elhagyák e városokat. Debrecen csak a tervnél maradt. Szabadka szintén csak néhány sáncot vettetett. Szeged azonban strategicus pont s a rácok által már veszélyeztetve is lévén, — erődíttetett. Azonban had-mérnöki tisztekben hiány volt, s ha nem is volt hiány, többnyire fiatal emberek levén, azért a munkát polgári mérnökökre kellett bizni, s bár ezek más irányban neveltettek, mégis találkoztak közöttük, kik feladatukat ügyesen és szerencsével végzék. Ezek között Thaly, Mihálik s még néhányan talpraesetten hevenyésztek; többen azonban csak vásári munkát készítettek. Szegeden a helyzet előnyeit használni kelletvén, váracsaikat oly távolságra kénytettek ásatni, hogy az egész félkört másfél óra alatt ügetve bekocsizni alig lehetett. E terjedt erődítmény teljes őrfoglalása 40 ezer embert követelt, azonkívül 10 ezernyi tartalékot, hogy ez oda siessen segélyül, hol legjobban szükségeltetik. Az egész magyar erő pedig csak 18—20 ezer gyalogból állott itt, — kik között 10—12 ezer kaszás volt. A lovas-' ság 3 ezerre rúghatott, 40 ágyúval. A tapasztalt katona előtt világos volt, hogy e sereggel, a lehangolt főbb tisztekkel s meg nem egyező III. 22