Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 335 — lesztettek ki, de mégis legalább igyekezetet hivtak föl, valaminek végére járni. A nyilvános ülések conferenciákká váltak. Ezek egyikében a külön nemzetiségek jogai a minisztérium óhajtása szerint megadattak. Igen későn, ha tekintjük, hogy mióta határozottan forradalomban s fegyveres ellentállásban léteztünk Ausztria ellenében, kilenc hó mult el, melyből két hó győzelmes időszakaszt képezett. Igen hamar, ha tekintjük, hogy a nemzet á lázadásban levő testvérnépeknek akar valamit ajándékozni, akkor, midőn azoknál semmi befolyással és fölöttük semmi hatalommal nem bir, s midőn függetlenségében annyira van veszélyeztetve, hogy az enyészet örvényénél áll. Jól mondta azért a Szegedi Hirlap: „Győzz, s azután keress üdvét!" A másik, mi a conferentiákban előfordult, a fővezéri kérdés volt. Az országgyűlés ismerte a Görgey és Kossuth között fenforgó viszonyokat; tudta azt is, hogy Görgey a maga idején nem engedelmeskedett, s midőn engedelmeskedett, önakarata szerint tette azt; hallhatta azon nyilvános titkot is, hogy Görgey Rüdigerrel futár- és levélváltásban van vagy volt; végre tudta, hogy épen Görgey volt az, ki késő mozdulatai által a seregek egyesülését hátráltatta. — Mivel azonban Görgeyről a kormány hallgatott s a dolog mivoltát határozottan fölfedezni nem akarta, azért az országgyűlés a kormányt hivatalos gyónásra akará kényszeríteni s mindenféle eszközt használt erre. — A Szegeden levő nemzet-gyülés többsége, mások beszédei s önnön gondolatai által izgatva, bár az akkori körülmények közt az akkori kormánynál alig tudott volna jobbat összeállítani, mégis ellene agitált, s hogy ha szerencséje van több ideig ott tanácskozhatni, talán a különben népszerű kormányzót is népszerűtlenné tette volna, még pedig azért, mivel ez