Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 333 — „Ha találtatnék, ki most parlamentirozni akarna, kiáltsátok túl; ember, ki most parlamentirozni akar: nagyravágyó. „En tisztelem a politikai capacitásokat, szeretem hallgatni a fényes oratiókat; de most lejárt ezek kora. A politikai capacitás tűrjön, mig béke lesz, s a fenhangu orátor magyarázza ügyünket a népnek. „Mert ki most codificatióról szóllana, midőn irtó hadak folynak; ki a megyék uj felosztását vétetné munkába, midőn azok egy nyolcadát az ellenség birja: még elleneink által is kinevettetnék. Mert ezek kora még nem jött el, s hogy valaha eljöjjön, azt csak fegyver tudandja megszerezni. „Epen azért a politikai capacitások a hadaknak csak ellenőrei lehetnek. Ügyeljék meg azok tetteit, s számoljanak rólok koronkint a nemzetnek. „S épen azért a hadi capacitások működését a kormánynak szabályoznia nem szabad, hogy a minisztérium döntsön a hadi tervek felett, s a harcban járatlan emberek jelöljék ki a vezérek útját. De az sem szabad, hogy minden vezér a maga embereivel egy külön egészet képezzen, s a hadat Bolond Istók módjára folytassa. „A hadi operatiókban egységnek kell lenni. Az egyetértés mellett ez a conditio sine qua non. Kell, hogy az egység létesitése oly emberre bizassék, ki múltjával fényesen megmutatá, hogy azt tenni sikeresen tudja. S ha akadt ily ember, nem szabad, hogy más találtassék, ki hiúságból, azon ál-oknál fogva, mert a másik tehetségesebbnél két nappal idősebb tábornok, az engedelmességet ettől megtagadja s aztán is sereget A7ezessen. Nem szabad, hogy találtassék tábornok, ki a kormánynak azt üzeni, hogy ezen és ezen altábőrnagyokat maga mellett még eltűri. „Ily dolog az egységet ronthatná a hadi operátiókban, s nekünk most egység kell először, másodszor és