Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 330 — mégis a függetlenségi nyilatkozat elhamarkodásától megmenthette volna. Ismétlem, ily határozott jellemű egyén nélkül az országgyűlés gyenge volt. De azért mégis valának egyének, kik magukat a főnökségi polcra képeseknek tartották, mint pl. Szemere, kit szorgalma, tudománya, beiigazgatási ügyessége ajánla; hanem némely kis dolgokban pedáns, nagyban ritkán határozott gondolkozású, mindig kérdezó'sködése a mások véleménye után, s csak aztán cselekedése, végre didaktikus doctrin'ársége a sziveket nem vonzotta magához s igy nem volt nagy pártja. Nyári Pált>beligazgatási tapasztaltsága, becsületessége s szabad irányú elvei eleintén kedvessé tevék; de későbbi praeceptori modora s unalmas előadása által a szeretetet elvesztette; a pártok igyekeztek őt maguknak megszerezni, de általa vezettetni egyiksem akart. Perczel Mórtól az országgyűlés nagyobb része változó szeszélye, heves véralkata s másokon uralkodni szerető vágya, részint pedig a vezénylései alatt megszokott parancsolgatásai s önkényes eljárása miatt — tartott. Lehettek még mások is, kik titkon hitték, hogy ha ők lennének az ügy élén, ezt és azt, sőt mindent máskép és jobban vittek volna végbe. Ha ezek között báró Perényit emlitem, tán többet mondok, mint a mennyit ez maga hitt, mert ő jobban látszott szeretni Kossuthot, mintsem hogy magát ellenfőnöknek vesse föl. Tehát hosszú beszédem rövid értelme az, hogy — nem azért, mert Kossuth nagy volt, hanem mivel a többiek kisebbek valának, — más egyéniségek oly népszerűséggel, mely őket az ügy élére állani jogositotta volna, nem birván: Kossuth szava a tízparancsolathoz ugy szólván a tizenegyediket kapcsolta, tudniillik azt, hogy „a magyar földön mindenek előtt az én szavamat fogadd és kövesd". Végre hozzájárult még az is, hogy