Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 314 — mivel a meghódított Erdélyt kezéből újra kicsikarni megkisérlették. Láttuk, hogy június 17-kén két orosz seregrész tört be a tömösi és törcsvári szoroson, s hogy e felől magukat megfészkelni igyekeztek. Láttuk végre azt is, hogy egy orosz hadosztálv Beszterce vidékén az ottani magyar hadat megverte, mire Bem másfelé fordulni kényszerült. E bonyolódott és veszélyes állapotban Bem rettenthetlenül nézett a jövő elé s a sok felől fenyegető veszélyeknek tehetsége szerint ellenállott. Hanem mivel modora szerint mindenhol mindent védelmezni akart, s mivel már egyszer kisebb hadosztályokkal kiverte Erdélyből az osztrákokat, azért most is oly Lascy-modorú szétszórt osztályokban, személye körül a tízezret soha meg nem haladó sereggel küzdött a nagyobb erejű oroszok ellen. Ide járult, hogy talán a belső ügyvezetési hanyagságok, a polgári vitatkozások s a katonai rendelet okait tudni s birálni szerető firtatások miatt, — mikben akadályokat látott gördítve hadvezetése elé, — az országot egyszerre ostromállapotba helyhezé, s ezzel a polgári kormányzatot egészen felfüggesztette. Ezt csakis Bemnek lehete tennie, kit emberséges bánás-módjáért, jó sziveért, s győzelmeiért Erdély határtalanul szeretett. E szeretetet még az asszonyok is oszták, s pedig önzéstelenül, mivel Bem arca és termete nem igen hasonlitott Adonishoz; következőleg benne csak az érdemet tisztelék. S mivel ily népszerű volt, azért az alkotmányt felfüggesztő rendeletei egykedvüleg vétettek. Bem — mint mondók, — másfelé kényszerült fordulni, mivel csekély gyalog erejével, de legfőkép kevés lovasságával a mint egyrészről egy győzelmet sem birt tökéletessé tenni, ugy másrészt mindenütt tért vesztett s hátrálni kényszerült. Szeredfalvai hátrálásában történt,