Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 306 — irányábani szeretet fölé helyezvén, mit képmutatólag színlelt, jobbnak és becsületesebbnek tartotta megszegni igéretét és szavát, s ez által a kormányt kényszeríteni, hogy ez őt, a koszorúzott vezért helyébó'l elmozdítsa; pedig ha egyesül, nincs a honban hatalom, mely őt a fővezénylettől megfoszthatta volna. A kormány általi elmozdittatása vagyis inkább alárendeltetése miatt magát megbántva érezvén, összmunkálkodását megtagadta s a másokét hátráltatta s ezzel bebizonyította, hogy a haza ügyét mellékes dolognak tartotta. Sőt még boszuló szándékkal is terhelte magát, meg akarván büntetni a kormányzót azért, hogy mást nevezett fővezérnek; mintha a kormányzót a haza kára és károsítása nélkül büntetni lehetett volna! Midőn minden figyelmeztetés és tudósítás dacára ép akkor indult ki Komáromból, mikor a többi sereggeli egyesülése a legrövidebb vonalon már lehetetlenné vált, bebizonyította, hogy ő függetlenül akar működni. Hátrálásában, Losoncon Rüdiger orosz vezértől egy futárt fogadott el, minek magában mi jelentősége sem lenne, ha a futár által hozott levél tárgya arra nem használtatik, miként ez az úgyis felülről lefelé menő fegyelmetlenséget, a seregnek a kormány iránti engedetlenségét, ennek eljárása birálását még avval is szaporítsa, hogy a vezénylők alattvalóik előtt kinyilatkoztassák, miként az orosz-osztrákokkal megvívni lehetetlen, következőleg hogy az alkudozás szükségét föltételezzék. E beszédek a szellemet lehangolták s a föladási eszmét meghonosították és terjesztették. T. i. az orosz tiszt által hozott s annak küldője által ajánlott vagy tán titkos szerződés utján kért pontok köztudomásúak lettének a következőkben: „Minden tiszt rangját s podgyászát megtartja, sőt még az orosz seregbe is átvétetik, vagy — ha inkább tetszik — elbocsáttatik."