Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 287 — Harkányban volt, s egy másik orosz hadosztály Debrecent szállá meg, mely ellen a Tiszán át demonstratiók intéztettek. Ekként Vácnál 12-kén bizonyosan nem, s 13-kán csak valószínűleg találand ellenséges erőt" stb. Ha G örgey e parancsolatnak hódol, melynek könynyen hódolhatott, úgy Perez el hadtestével egyesülhetett volna, mit ha jókor tudtunkra ád, nem mulasztottuk volna el Gödöllőnek és Vácnak diversiót tenni. Azonban nem teljesité a parancsot, sőt mint az ott levők bizonyiták, midőn a fővezéri parancsot megkapta, azt mondá: „Tehát most azért is itt kell maradnunk." Mig a védelmi erők Isten nevében s „quot capita tot sensus" szerint rendeztettek, azalatt Pesten június 30-kán s július l-jén az összesereglett országgyűlési képviselők fejei füstölögtek, konferenciáztak, tanakodtak: vájjon legyen-e, ne legyen-e nyilvános ülés? Az ország állapotát a népnek adják-e vagy ne adják-e tudtára? Mit tegyenek ők és mit szándékozik tenni a kormány? A kijátszott remény, a jövő feletti aggódás s a veszély nagysága arcukon olvasható volt. Annyi terv volt, mennyi fő; mind egyszerre akart beszélni s egyik sem akart egyedül inditványozni valamit. A leghevesebb szabadelvűek bölcsekké váltak; kiki roszallá a más gondolatát; szóval: miben sem egyeztek meg. A kormányzó szót emelt, a roszat rosznak mondta, nem himezett-hámozott, s kijelenté, hogy az ellenség mindenfelől közeledik. Nyilvános ülés tehát nem tartatott és elhatároztatott, hogy Szegeden ülendnek össze. A „Közlöny" a kormány s az országgyűlés Pestről való elköltözésének kénytelenségét tudatta a közönséggel; a napidijak kifizettettek, s az országgyűlés miként jött, úgy szét is ment. A pesti lakosság szalmalángként fellobbanó lelkesedéséből alábbhagyván, mindent hideg vérrel fogadott s