Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 273 — Ez azonnal megbízatott, hogy a Nagy-Várad körül létező zászlóaljakból egy kis hadosztályt állítson össze, s azzal tüstént Tokaj felé induljon, hogy a tiszai átmeneteit védelmezze s Kazinczy osztályával a közlekedést helyreállítsa s vele a körülmények szerint működjék. Korponai ezredes, kit e sorok írója — lemondása után — miniszterelnöki titkárnak hagyott s ki ellen hivatalát illetőleg mitsem lehetett mondani, — Görgey által elmozdittatott. Az ekkori zavaros körülmények közt hadi szolgálatát felajánlá, s igy a Kunságba küldetett, hogy ott ujjoncozzon, azonban itt alig birt 1500 főből álló csapatot félig-meddig fölszerelni. Ezen hevenyében, következőleg roszul fölszerelt, gyakorlatlan, a tűzpróbát még ki nem állott csapattal Korponai a tiszafüredi átmenet védelmével bizatott meg. Nagy szerencse volt az, (bár más előnye nem volt, mint hogy vitánkat másfél hóval meghosszabitá,) — hogy július l-jén Arad végre megadta magát. E vár, ha a temesvári őrség általi élelmeztetése februárban nem sikerül, már március vagy aprilban feladta volna magát; mivel azonban — mint láttuk — elláttatása sikerült, — egész június közepéig állott ellent. Ereje gyönge levén, kirohanásokat nem merénylett; Arad városát némelykor lövöldözteté ugyan, hanem midőn élelmeztetési napjait kiszámlálhatá, szerződni kezdett, s nem adta föl magát előbb, míg két kiküldött tisztje saját szemeivel nem győződött meg róla, hogy Budán nincs osztrák katonaság. Ezek visszatértével a sok ínséget és éhséget szenvedett, betegségek által erejében meggyöngült őrség Berger vezénylő altábornagy alatt a fegyvert letévén, Temesvárra kisértetett; azonban az őrség közlegénysége közül sokan magyar szolgálatba léptek. Arad vára újra kijavíttatván, magyar őrséggel láttáin. 18