Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

VIII. FEJEZET. Fény után homály. — Az orosz-osztrák sereg száma s betörése. — A magyar seregek megkezdik az élethalál harcot. — Tetteik és támadásaik, az erdélyiekkel együtt. — Arad vára megadja magát. — Levelezések, viszálkodások s egyebek. Egy német tudós azt mondá: „A történet szép tudomány, hanem használni csak az tudja, ki tanitja." Ez mindaddig igaz volt, mig Guizot, a történet tanára 1848-ban maga is meg nem bukott. Annyi igaz, hogy a népek vezetői a maga idején mitsem tudnak a történetből, azaz akkor, midőn mások hibáin okulni kellene; mert midőn erre a legnagyobb szükség volna —- a tények és tényezőik emlékezetükből elszállanak. így járt a magyar kormány is; ez 1831-ből ismerte a francia találmányú non interventiót; s bár Lafitte, az akkori külügyminiszter dörgött ez elv megtartása mellett: Ausztria Zucchit, a modenai, parmai és római legatiók felzendült seregének vezénylőjét a Pó vizén túl fölkereste, szétverte s e hercegségeket megszállotta, mely pantalonádban e lapok írója is részt vett. Az 1816-iki békekötés Belgiumot Hollanddal összekötötte; hanem Belgium megelégelvén az unalmas Myn Herr-ek kormányát, lerázta őket nyakáról, mire a franciák önalkotta elvük dacára interveniáltak s a rosz házas-