Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 260 — küldetett Szerbiába, kinek még azon föladata is volt, hogy a szerbiaiakat a magyar ügygyei kibékitse. Háborúnk kezdetekor Teleky Czartorinszkynál részt vett egy szláv gyülekezetben, melyben az egész ausztriai szláv faj szövetséges tartományokrai elosztásáról s ezeknek szövetkezéséről önmaguk és a magyarok között, folyt a vita. Felhozatott, hogy a magyarok régi királyságuk alatti felsobbségükről mondjanak le, s hogy engedjenek a különböző szláv fajoknak független kormányzást. Ezen eszme akkor elhangzott s eredmény nélkül maradt s azért a párisi lengyel comité, Zamojszky (Czartorinszky unokaöcsé) vezérlete alatt, a magyar ügyet a szláv ügy ellenesének tartá, bár több lengyel érzületű férfi, mint Dembinszky, Bem és mások a magyar ügyet magasabb szempontból fogván fel, azt nemcsak pártolák, sőt — mint láttuk — a párisi comité dacára ez ügy melletti karcolás végett Pestre is siettek. Bemnek mily véleménye volt? nem tudom, s talán ő sem tudott mást, mint azt, hogy a hol csak kilátás van az orosznak ellenállhatni: neki ott kell lennie. Dembinszky azonban már eljövetele előtt egy manifesztumában kijelentette az okot, hogy miért pártolja a magyar ügyet, s kifejté, miként ennek kivívásával hazája függetlenségét is elősegiti. 1849-ben egy magyar ügynök, Szarvady, (vájjon valódi-e, vice-e, vagy csak subágens; Teleky tudtával-e vagy a nélkül; Kossiíth megbizásából-e vagy csak önfejéből?) fegyverszállítás felett alkudozott a szerbek számára, hogy ezeket a magyar ügy mellett használhassa, vagy a fegyvereket a magyaroknak átadja? — bizonyosan ki nem világlott. Az alkudozás megtörtént, de Teleky kinyilatkoztatta, hogy ő miről sem tud, Kossuth pedioroszalta, s igy csak Csernátoni, Kossuth rendületlen