Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 258 — szükség úgy hozná magával, — Párisig és Londonig is működjék. Londonba az angol Brown küldetett, kit a kormány nem tudom hogyan és honnét szemelt ki, s ki „pro hoc" őrnagyi cimmel ruháztatott fel. Ennek utasitása volt, hogy Pulszkyval Palmerstont a magyar ügy mivoltáról értesítse, őt annak pártolására birja s hogy egyszersmind a „Daily News" és az „Examiner" cimü, minket pártoló angol hírlapok útján az angol népre hatni igyekezzék. Az észak-amerikai államok bécsi követjét — republikánus létére — meghódítani nem volt szükség, mivel ez csak alkalmat várt, hogy Magyarországot, mihelyest harca csak legkisebb reményt is nyújt szerencsés eredményhez, független államul elismerje. Párisban — mint tudjuk — gr. Teleky László működött s nem nagy sikerrel, mert a respublika miniszterei propagandázni nem akartak, s mert a külügy vezetője hajlamát csak szóban nyilvánította, mivel Lamartine érzelgős és költői programmja csak a francia nemzetet biztosítani s a külhatalmasságokat megnyugtatni óhajtá, a miért — humanitási szempontból — saját hatását lebilincselé. Később, ha akarta volna is pártunkat fogni, ezt nem teheté, mert collegája, Louis Blanc, a híres 1830-iki forradalom történésze, minisztériuma alatt a kormányba a zavar oly elemét hozá be, melyből később a júniusi zavarok keletkeztek. Ehhez még Ledru Rollin belügyér negatív republicauismusát toldhatjuk, ki ezen elvből indulván ki: „takarodjál innét, hogy magamat helyezzem oda" — csak kormányozni igyekezett, a „hogyan" és a „miképen"-ről fogalma sem lévén; s szilaj lovak gyanánt mindannyian másfelé húzván, otthon annyi bajjal küzdöttek, hogy kifelé nem hathattak. Később pedig, midőn Napóleon Lajos lett elnökké