Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 256 — legát a netán előfordulható összekoccanás esetében könynyen a maga részére billenthetné. Erdélyben is nőtt Kossuth baja, hol Bem szintén nem engedelmeskedett, s hol egyikök sem volt képes némi rendet létrehozni. Tehát a beavatkozásra nézve csak a bácsi sereg maradt fenn, hol — Perezei lemondása után — az új vezénylő elég hajlékony volt arra, hogy a kormányzó tanácsát elfogadja. A külügyben sem igen volt Kossuthnak egyenes befolyása, melyben a derék gr. Batthyányi Kázmér működött, kinek nyelvbeli jártassága s az angol és francia nagy világgali ismerettsége szükséges és nélkülözhetlen tényezők voltak, s kinek önbecsérzete nem szenvedte volna meg, hogy mellette nyilvánosan mások is használtassanak. Hogy azonban Kossuth, Fülöp Lajos példája szerint, különös és titkos ügynököket ne tartson, — mihez a forradalom óta hozzászokott, — ezt nehéz elhinni. Voltak hivatalos ügynökök, mint például Teleky László Parisban, Pulszky Ferenc Londonban s mellékesen Poroszországban s kellett volna még lennie ügynöknek Stambulban és Belgrádban is. Láttuk, hogy a habsburg-lotharingiai ház uralma megszűntét nagy ildommal decretáltuk, s hogy ennek következtében Magyarhon függetlenségét s jövőben elhatározandó államalkatát szintén kimondtuk s pedig máson kivül azon fontos okból, hogy ezt a sereg s annak élén annak feje is kivánja. A mit azonban nem láttunk, sem nem hallottunk, az: hogy épen a sereg feje, Görgey — persze hogy post festa! —- erről furcsán nyilatkozott. Tudniillik egyik jó barátjának s a kormányzó titkárának, Rákóczi Jánosnak barátságos fölhivására, hogy — miután a függet-