Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 240 — váradnak tartott, hova június 3-kán érvén, 4-kén a Péterváradot ostromló ellenséges hadat Karlovictól kezdve Kamenicig, annak saját sáncaiban, megrohaná. E ténynél ege'sz serege a bátorság és vitézség jeleit tünteté föl, mert az első rohammal öt sánc birtokába jutott', egy zászlót és 7 ágyút elfoglalt s 14-et beszegzett. Azonban keresztül nem törhetvén, sem a sáncok közt magát meg nem tarthatván, visszavonulni kényszerült, mialatt több veszteséget szenvedett, mint magában a támadásban. Hogy melyik résznek volt nagyobb vesztesége ? egészen nem világlott ki, bár a jelentés az ellenség veszteségét 1200 emberre teszi. Mindkettőnek elég része lehetett benne. E kitűnő hadi merény nagyobb eredményt érdemlett volna, hanem a félbehagyást túlnyomó okok látszottak parancsolni. Alig érkezett Perczel Péterváradról vissza, Jellasics által — ki Titelből egész erejével kitört, —• ha jól emlékszem, Kátynál június 6-kán megtámadtatott, megveretett s veszteséggel visszanyomatott. Perczel vesztesége csekély erejére nézve fájdalmas, de igen nagy mégsem lehetett, mivel bár az ellenség túlnyomó lovassággal rendelkezett, — az üldözést nagyban mégsem használta, mit Perczel egyik szárnya bátor magatartásának köszönhetett. Más részről pedig, ha szétveretett volna, úgy aznap Uj-Vidéken nem maradhat vala s igy másnap s igy tovább a csatorna mögé alig menekedhetett volna bántatlanul. E csapás után tehát Uj-Vidékre ért; itt körültekintvén magát, látta, hogy a túlnyomó erő ellen magát nem tarthatja, sőt attól is félhet, miszerint a csatornától elvágattatik. Petrovácnak tartott tehát, hol egy száguldozó ellenséges csapatot szétkergetvén, kevés pihenés után, egy erős éjjeli menettel Verbászra ért június 9-kén, s itt a csatornánál védelmi állást vőn.