Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 235 — adom, mivel Bácsban mitsem mulasztott el, a Bánátot pedig megnyerte, mely ezentúl a háború végéig magyar kézben maradt. Perezei e levél vettére elkeseredett s boszúval telve levén úgyis azért, hogy azon Görgey, kit o rég árulónak nevezett, hadügyminiszter és fővezér, és igy felebbvalója, s ezt tovább nem tűrhetvén, májushó 15-kén kelt feleletében a legkíméletlenebb és sértőbb kifejezésekben tört ki. Némely pontot e levélből, — melyek jellemzésül szolgálhatnak, a kihagyandókat kihagyván, — felhozhatok: „A dolgok valódi folyamának ismeretlenségét ép úgy, mint a hadi munkálkodás törvényeiben való járatlanságát tanusitó iratát ftudniillik a hadügyminiszterét) csak megvetéssel olvastam" stb. stb. s máshol: „alattomos koholmányokból meritette éretlen okoskodását44 stb. stb. és ismét: „Dembinszky a vezérek kajánsága szerint megint megvereték" stb. stb. „Ezen hadvezérek egyike, mint ideiglenes hadügyminiszter, merészel nekem sértő utasitásokat adni s hazugságokra alapitott szemrehányásokat tenni ?! Ezek részemről meo-vetéssel utasíttatnak vissza." — Ne neked hadügyéi*! Továbbá Klapkát jellemezve, ennek, Görgeynek és másoknak oktalan tetteit szemükre hányva és saját tetteit kiemelve, a minisztériumnál lemondását beadja. A miniszteri tanács Perez el lemondását el nem fogadta, sőt vezénylete folytatására a kormányzó s minden miniszter aláirásával ellátott viszontiratban megkéretett. Ez a bölcs minisztériumtól szép volt, de a fegyelmet bizonyára nem mozdítá elő, sőt ezen eset ujakra bátoritott. Szép volt ez a hadügyminisztertől is, ki igen jól emésztő gyomorral dicsekedhetett; s igy kiki megelégedhetett. Hogy azonban Perez el fölebbvalóival jövőre kíméletesebben bánjék, Kossúth őt barátságos levélben meg-