Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 18 — zászlókat s átmentek a piemonti sereghez, melynek legyőzetése után azonban szerencsétlenekké lettek. Amerikában a bécsi követen kivül működtetett-e valakit? ezt nem tudom, de azt tudom, hogy a békekötés után Szárdiniából Splényi s a forrongó olasz tartományokból a többiek szintén elutasíttattak. Közelébb hozzánk, Szerbiában egy derék lengyel ezredes gr. Biztyanovszky működött a szláv s magyar elem kibékitése körül. Nem tudom, hogy herceg Czartorinszky ezen küldöttje mikor hagyta el Párist: Dembinszky azon nyilatkozata elött-e vagy után, mit ez Magyarhonba utazása előtt, a különböző szláv fajokhoz egyenlő jogok megadása Ígérete mellett intézett, mely jogokért Magyarország mellett hadakozni ígérkezett s mely nyilatkozatba Párisban Szarvady, vagy más ágens — nem tudom, kinek fölhatalmazásából — belé is egyezett. Stambulba Beöthy Ödön jelöltetett ki s pedig „pro hoc" veresnadrágú hazai ezredes képében, kinek Brassóból utat kellé törnie Oláhhonba Omer pasához, s onnét magát Stambulig csempésznie. Hónapokig vesztegelvén Erdélyben, kitűzött célját el nem érve, visszatért. Utána gróf Andrássy Gyulának kellett volna első diplomatiai lovagsarkantyúját megszereznie. Ez ugyan elért Stambulba, hanem mitsem végzett, mert a hon ügye előbb ért véget, mielőtt hg. Czartorinszky a körülményeket jól ismerő Czajkovszkival az álmos törököket „Bakalem, Issallah s Masallah" szójárásukból felriasztani s a magyar ügyek elősegélésére meghódítani birta volna. A kormányfő terhelt állását súlyosbitá a külügy is, s azt még sem bízta jó darabig másra, nem levén abban bizonyos, hogy más saját agya szerint cselekedni képes lehessen, s mivel egyben ez volt nézete, az vala másban is; azért is a hadügyet, melynek politikai irányzását mindig kikérte magának, újra s pedig az előbbinél nagyobb