Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 224 — tán annyira is foglalkoztatni, hogy beütésük vagy már későn, vagy nem is történnék meg. E fontos okok nagy figyelmet nem csak hogy nem gerjesztettek, sőt inkább egészen félrevettettek s az inditvány egyedüli pártolója Batthyányi Kázmér volt. — Amint Dembinszky kedves eszméjétől elüttetett, szoros védelemre szorítkozott s hadtestét a szerint osztá el, főhadi szállását Demetében ütvén fel; szándokába vette mindaddig ott maradni, mig őt az orosz sereg valódi beütése tevékenységre nem hívja fel. Az első száguldozó kozákok május 22-kén vétettek észre, kik azonban csakhamar eltűntek. Dembinszky ismervén modorukat és gyorsaságukat, benne csak annyi figyelmet gerjesztettek, mennyi elég volt arra, hogy világosan átlássa, miszerint az orosz sereg már nem igen soká fog kimaradni. E körülmény azonban a kormánybiztosok szemében kicsinység volt. Ezek, s legfőkép a minden eszélyen felülálló, 'az okos és plus quam liberális Lusinszky még tovább mentek, mert a kozákokat épen semminek sem tartották. Ezen ultra forradalmi főkormánybiztos a legnagyobb kitüntetést abban kereste, hogy az idők súlyát kényuralommal , zsarnoksággal, büntetési szigorral éreztesse, s hogy a derék, higgadt és igazságos Dembinszky eljárását, •— ki minden békés egyént, lett légyen az schwarzgelb, conservativ vagy bármiféle véleményű ember, vagyonában és szabadságában védelmezett, — akadályozza, jelentéseit nevetségesekké tegye, s a kormányt biztosi jelentései által tévútra vezesse, kijelentvén, hogy a hol Dembinszky orosz kozákokat látott, ő csak átköltözködött drótos tótokat, galiciai kóborlókat talált; s így azon Lusinszky, ki német mondás szerint „a füvet is nőni hallotta", — az oroszok ott létét kereken tagadta.