Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 211 — Az ágyuk dörögtek, a mozsarak romboltak, a volt Mátyás-palotának, vagyis ujabban a nádor lakának egyik része uj istálóival együtt égett, a vár falai omlottak a magyar golyók alatt; rom, romlás, tűz s golyózápor vala mindenütt. — Az osztrákok a vár körül fekvő Lázakat lerontották, hogy azok oltalma alatt rohamoszlopok ne képződhessenek. Ekként folyt az ostromrai készület s a védelem, míg végre Görgey ostromlói előkészületeit megérve látván, május 21-kén rohamot parancsolt. Tehát 17 nap múlva a roham meg is történt s oly sikerrel, hogy a falakat mindenütt megmászatván, az utcai verekedés egészen esti 7 óráig tartott, s csak a bekövetkezett feladás után szűnt meg. — Buda újra a mienk volt. A vérontás nagy volt; a vár bevétele sok emberbe került, de többjébe az ellenségnek, kik közül a határőrzők nagyobb része lekoncol tátott; az olaszok megkíméltettek. Henczy maga nehéz sebbe esvén, másnap adá ki lelkét e sorok Írójának tiszti szobájában. — A vár bevétele közepette egyszerre megrendítő' detonatio hallatszott, melyre a szivek megdöbbentek, mivel ösztönileg érezték, hogy az a lánchíd sorsát érdekli; de a mily nagy volt az ijedtség, oly nagy lőn az öröm is, hogy a lánchid igen kevés és hamar orvosolható kár kivételével, meg vala mentve. Alnoch osztrák tüzérezredes eszközlé a szándékolt légberöpitést, azonban a haza s még inkább báró Szína zsebének szerencséjére roszul számított, mert a lőporos hordók elpattantak, s őt és társait égeték el. Mint minden rohammali bevételnél, ugy Budán is több féktelenség és áthágás történt. A bátor, vitézül vívó, falakat mászó s viaskodó honvédek mindenütt ellenséges vagyont szagláltak ki, s azt maguk számára tulajdoniták el, s az őket a hátvédben követő szatócs és zsidó urahnék jó üzleteket csináltak. 14*