Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 207 — A mint Jellasics Pestet elhagy á, Aulich april 24dikén a magyar sereggel oda beköltözött. Azon örömöt, vígságot és lelkesedést látni kellett, melylyel az elővéd élén levő s a pesti utcákban óvatosan előrenyomuló huszár-csatárok fogadtattak. Az egész város, a felsőbbrangn nó'k, egyszóval a nők rangkülönbség nélkül örömükben magukon kivül, a huszárokat kendőkkel, szalagokkal, s ha nem volt másuk, testükről leszaggatott ruhaneműekkel cicomázták fel. Minden huszár keze, lába, lova, szerszáma csókoltatott, átkaroltatott, s egyik ember a másikat — ha soká késett — eltaszitotta, hogy mindenkinek meglegyen öröme szerencséjét kifejezhetni szóban, pillantásban, szótalan könyekben, kézszoritásban s átkarolásban. A huszárok maguk 'is elérzékenyülve, könyes , , szemekkel beszéltek, zokogtak. Ezen örömzaj kisérte a huszárokat egészen a Dunapartig, hol Budáról láthatta az ellenség, mily szeretettel viseltetik a város lakossága s az egész nép övéi irányában. Az „éljen"-eknek nem volt vége, s áthatottak azok Budára, mely még az osztrák hatalom kezében létezett. A sereg- többi része bevonulásálban hasonló szivességgel fogadtatott, megvendégeltetett, s csak az ellenség Pestnek szegzett ágyúi akadályozák meg, hogy a város ki nem világíttatott. Midőn Windischgrátz visszavonulni kényszerült, Buda várát jobb védelmi karba helyezni rendelte, s ez, — a munkát sem az idő, sem a föld nem akadályozván, — erélylyel végbe is vitetett; s hogy bizonyos legyen benne, mikép a nem is vár, hanem csak a szükség által rögtönzött erőditmény, mely falain kivül még árokkal sem volt körülvéve, sőt járdákkal, házakkal és fákkal vala köröskörül megrakva, — mint pillanatra erőditett hely (place de moment) a célnak megfelelőleg fennálland addig, mig fel nem szabadittatik, s magát védelmezendi: azért főnökről is gondoskodott, ki a vár hiányait tudományával pótolja,