Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

IV. FEJEZET. Az erdélyi hadjárat s az ottani viszonyok. Érdél}- határán, az úgynevezett Királyhágó körül egy kis gyalog erő volt alakulóban, melynek egy részét egy tulzólag szabadelvű őrnagy, Csutak vezényelte. Ez Abrud- és Kőrös-bánya városokat, melyeknek lakosai többnyire oláhok valának, többször harcilag látogatá meg, s azokat a kormány s tán önmaga részére kizsákmányolta. Mivel ezen beütései többször sikerültek, annyira felfuvalkodott és annyira kérkedett, hogy ő a bányavárosi oláhságot, midőn a kormány kivánja, képes lesz legyőzni és meghódítani, hogy végre a kormány elfogadá ajánlatát s annak végbevitelével megbizá. Igaz, hogy a mócokat változó szerencsével fékezte, a lázadásnak Magyarországba átvitelét s elterjedését nem engedte; s bár ennél maradt volna, mert igéretét nem csak nem teljesite', sőt önkényes eljárásával az ottani hivatalnokokat s a fékezni akart oláhságot is maga ellen felbőszítette. Ez a határon innen és túl történt. Belebb Bem tábornok — mint már láttuk — Ígérete szerint a karácsonyt Kolozsvárott töltötte, és sebes s az ellenségtől nem is képzelt mozdulatokkal Urbán alezredest, a császári vezénylőt némely kisebb csatában megvervén, csakhamar Bukovinába szoritotta, sőt megjelenésével ezen tartományt is nagy zavarba hozta.