Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 101 — szláv elem volt uralkodó s a tisztviselők fele a magyar elem ellen dolgozott, — közönbösek nem lehettek, mivel előfordulható esetekben a vár menedékül, támpontul szolgálhatott a horvátok merényei ellen. A vár lakossága a magyar ügy mellett nyilatkozott; az alsó- és felsővárosiak ellene. A magvar ügy eszerint megkívánta, hogy a várparancsnokság a magyar kormány által kinevezett s az alkotmányra fel esküdtetett egyénnek adassék át. E nézet szerint s mivel a magyar hadügyéi* ekkor még bécsi centrális kollegájával tűrhető viszonyban állott, a várparancsnok nyugalmazását, helyesebben: nyugdíjazását s helyébe egy más parancsnok kinevezését kérte a magyar hadügyéi*, mit a bécsi nem akadályozott s a király megengedett. Az ujonan kinevezett parancsnok báró Jovics volt. Jovics a határőrezredben tábornokságig vitte, s öregsége miatt nyugdíjaztatott. Derék, becsületes ember, s mi több: rác születése dacára magyarérzelmü férfi; átalakulásunk első idejében a rác mozgalmak s kicsapongások ellen tettlegesen és jól működött s a felbőszült kedél vek lecsillapításában érdemeket szerzett. Ezen érdeménél fogva, — mint a magyar kormány első kegyencei egyike, — jutott a várparancsnoksághoz, az tétetvén fel, hogy a magyarérzelmü rác ember az egyiknek el nem nyomása, a másiknak pártolása által biztosságot nyújtaná. Ment is a dolog, mig Jellasicsnak hatalma nem volt. — — Midőn pedig Jellasics bán előbbi hivatalába ismét visszatért, — — — ekkor már a bécsi hadügyéi* is nyilvánosabban izgatott, s Jellasics a hadosztályokat a császár-párt támogatására felhívta. Ez időben a különféle hivatalnokok nem tudták:
