Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 89 — minisztériumnak gyakran csipős szemrehányásokkal adta; a rácokkal, Csernovicscsal, akkori királyi biztossal egyetértoleg egyességeket s fegyvernyugvásokat kötött, békitni akart, azonban ezeket a rác szeszély vagy máshonnan! utasítás felbomlasztotta, és csak arra szolgáltak, hogy a fölkelők erősödjenek s erősitsék magukat, mi mégis történt. Akkor keletkezett a péterváradi határőrezred nvilvános föltámadása s a többi határőrök felizg-atása. Az akkor már letett bán, Jellasics volt az első, ki a magyar kormány által kezelt állampénztárakat önkényleg kiüritette, ki a bécsi parancs dacára is három, Olaszországnak indított határőr-zászlóaljat Zágrábnál feltartóztatott, s ily erővel rendelkezhetvén, szórni kezdé szemrehányásait a magyarok ellen; a horváthoni magyarhajlamú ellenzéket lefegyverezte, adó alá vetette, röviden: lenyűgözte. Ezután következtek a horvát országgyűlés ellenséges nyilatkozatai, határozatai, a határszélen hadi erő alkalmazása, annak Magyarhonba történendő későbbi berohanása végett. Ezek után a szlávfaju népek a széleken rendszeresen felizgattattak és a katonai nevelésben részesült határőrökből hadi erő állíttatott ki s gyűjtetett Zágráb mellé, hol és honnét Jellasics Jupitertonans-kodott. Karlóca szintén főhelyül tüzetett ki, hol Rajacsics patriarcha uralkodott, ki azonnal keresztes háborút hirdetett. A békités reménysége ekkép nemcsak meghiúsult, de sőt a rácok ellenségeskedni is kezdének: a postát letartóztatták, a göröghitueket mindenhol lázították s több más, a hadi parancsnokság tekintélye s hatósága elleni áthágásokat követtek el. — A főhadiparancsnokságot ezen kicsiből rögtön növő ellenszegülések figyelmessé tevék, noha az ellenök irányult tevékenységre hajlandó még sem lőn.