Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 4 — Olaszhonban levén s az ottani forradalom által kiszorittatván Milánóból, a seregnél tartózkodtam, és pedig Verónában, mely segitséget várt, hogy a piemonti sereg ellen támadólag mííködve, Lombardiát visszanyerhesse. Verónában a készületek közt szünnapokat élvén, a jelenlevő' hat főherceggel a legnagyobb alázattal beszéltem; hanem midőn elbuesnztam, miniszteri bőrömet felvévén, a tanszékről beszéltem, és mit? — azt, hogy Magyarhonnak szintén erős kormányra van szüksége, épugy mint a centralis államnak, vagyis Ausztriának; s ha ez utóbbi nem erős, nem egyenes, nem törvényszerű, mely sem jobbra, sem balra nem hajol, semmi pártolást nem osztogat, s ha az uj alkotmányos utón nem marad, s így a véle összekapcsolt és alárendelt kormánynak és népeinek irányt és támaszt nem ád, •— akkor Magyarhon ismervén az őt környező ellenséges elemeket, tudja, hogy elvész, és ha már vesznie kell, legalább becsülettel fog elveszni; hanem akkor Ausztria is összeroskad. Lesz-e ebből haszna az összes monarchiának? — azt kiki átláthatja.— Meghallgattak, igenelve, nemelve, hanem barátságosan eresztettek el, s így Verónából májushó 17-én indulék el. Mentem, és Roveredóban találtam Rainer főherceo-et • ő már ágyban volt, — főudvarmestere által üdvözletemet beizentem, s ennek a felébb mondottat ismételtem. Triestben János főherceget találtam, — —