Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 84 — mány és képviselő-ház meggyőződött, hogy becsületes ember vagyok. Kissé későcskén történt ezen meggyőződés és meg kell vallani, belső lényemre nézve megalázólag. És ki tudja, ha a vizsgáló bizottmány titkára oda nem irja: „Ebből láthatni csak (!!), hogy Mészáros becsületes ember," — vájjon a nyavalyától meggyógyultnak tartott volna-e a haza? — Nem tudom; a mit tudok az, hogy az akkori rendbomlásban már ritkán kormányzott a higgadt ész, a politikai illendőség, a törvényesség, hanem a felhevült szenvedély, a bosszús magyar heves vér, mely törni, zúzni s tudja Isten még mit nem akart; s igy boldogulni keveset lehetett, a mint később kiderül. — — — — — — — Bár a horvát ügy miképeni elintézése Bécsben tisztán állott, és bár az engedelmességet Jellasics nyiltan megtagadta : előléptetési ajánlatait a magyar minisztériumnak megerősités végett megküldötték. Hanem a mire nézve a magyar minisztérium tudositást vagy felvilágosítást kért, vagy követelt, — arra Bécsből felelet soha sem jött. — Több más villongási és súrlódási pont volt még, melyeket itt elhallgatok, mivel csekélyek valának, vagy igen kevés fontossággal birtak. Az országgyűlés viták, személyeskedések, s a főcél mellőzésével kisebb célok elérése mellett haladt. Ez alatt Német-