Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 74 — nevezett pecsovics-aristokrata, vagy nagy birtokos, vagy főispán, vagy administrátor, vagy főhivatalnok, kinek fia személyét a haza szolgálatára fel ne szánta volna. És ez oly szép tett volt, melyet nem méltányolni btín lenne. Ehhez járultak a régi ismerősök, iskolatársak, rokonok, kik velem szorosabb viszonyban levén, már nem annyira kérték, mint követelték, hogy szó- vagy Írásbeli ajánlataik igévé váljanak, és pedig azonnal. Itt ismét be kell vallanom, hogy — a mit ezerszer mondtam — ha valaki a jelen társas szerkezetben fejére áll is, igazságos nem lehet. — Gyűlölője levén a nepotismusnak, mégis hányszor hágtam át azt, a mit gyűlöltem! noha dicséretemre legyen mondva, sok más helyzetemben tán többször áthágta volna. Mi azonban a főbb hivatalokat illeti, oda egyetlenegyet sem helyeztem rokonaim, barátim közül, s igy reményiem, lehetőleg megtartottam igazságos és becsületes címzetemet, mit már abból is gyanitok, mivel kormányzásom második felében rám a katona-világ morogni és haragudni kezdett.