Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 72 — cégéreskedéseket annyiszor kellé olvasnom és hallanom: — az embereket utálni kezdem. Es ha valahol ki lehet puhatolni: vájjon a nagyok miért becsülik oly kevésre az embert, miért vetik meg és tiporják alá? ezt a magas hivatalokban bizonyára kitudhatni, mivel mindennap lehet azokban csuszást-mászást, önlealacsonyitást, haszon-, kegy-, kegyelemkeresést látni, melytől az embernek undorral kell elfordulnia. — Hogy a parasztok, a valódi szegények, a koldusok csalfaságra is vetemednek, ez nem csoda, miután ehhez szoktatja őket a céljuk elérésére szükséges eszközök hiánya; de hogy előkelők, úgymondott nagy urak is ezt tegyék, s oly nagy terjedelemben gyakorolják — hinni nem akartam, azonban itt tapasztaltam. Az ilyes ajánlások, folyamodások 20—30-anként jöttek Írásban, sürgöny vagy pósta utján, és ha futár hozta azokat: ugyanazon örömet olvasva és hallgatva is kellé élveznem. A magyar minden más nyugati nemzet majmolása mellett is megtartván keleti bélyegét s virágos, fennhéjázó, képes és dagályos irásmodorát: kitett magáért mindenhol. Az „ármány és kamarilla" kötelezett (obiigatus) kifejezések valának, s mint a régi orvosi receptekben, constituenseket képeztek. Ezekhez mint vegyrészek vagyis ingradiensek jöttek: az ausztriai vérszopás, árulás, nyügözés, erőszak, orozva megtámadtatás, a népfajok egymás elleni bujtogatása stb. Ezek kicifrázására vagyis helyesebben mint corrigensek: a hazának uj tündöklő napja, csillagának fénye, gyémánthoz és nemes érchez hasonló lelkülete. Utána továbbá az erősitők: a magyar nagylelkűség, hűség, a királyi család iránti pietás, egyenes eljárás, törvénvesség, ennen kára melletti rend- és törvénymegtartás, jogbani állhatatosság. Midőn ezek hü és nyilt kitárása a kormányi