Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

_ 68 — hiány, az ausztriai központi kormány barátságtalan indulata s az azt viszonzó törvényes magyar barátságtalanság sem segítette módosítani a helyzetet. A függetlenségnek tán törvényentuli értelmezése nyers új-magyar modorban, és mégis egy ausztriai sipka alatti maradás, s a szóbeli nyilatkozatok még uj csomót kötöttek a többihez. A malasztatlan alkudozások, az ármány elleni félármányos, fél-nyilt ügyvezetés, a külfölddeli kokketirozás a belső barátság színének megtartása mellett, — ez a mint képe volt egy részről a júniusi eseményeknek: ugy a hadügy állását más részről kellemessé nem tette. Mielőtt azonban az országgyűlés megkezdését és a többi eseményeket elősorolnám, némely magándolgokat kell még érintenem, melyek a nyilvános életnek még élénkebb színezetet adhatnak. Mi a hadügyminiszteriális élet? — Olyas dolog, mit kivánni csak annak lehet, ki beszélni, audientiákat adni, kéréseket és panaszokat hallani, képviselni szeret, de dolgozni nem. Ezt tenni csak akkor lehetett, ha a hadügyminiszter álmatlan ember, ki éjszaka idején szeretett legjobban dolgozni; de a ki éjszakázni nem szeretett, mint e lapok irója, ki régi szokás szerint nyáron reggel 5 órakor már nem alhatott, este pedig le nem fekhetett, így úgyis gyenge szemeit rontani kénytelenittetett s az első két hóban csak négy órát alhatott; ennek számára tehát, mondom, a miniszteriális élet a szolgaságok szolgasága vala. Hagyján! ha a magyar valami rendszerhez vagy rendhez szokott volna. Hanem ily körülmények között az első havakban tapasztaltam, hogy megszokta ugyan a szeretetreméltó rendetlen rendet a megyéknél, de onnét