Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

nátosok a kaszárnyát elfoglalták és ott a honvédeket ka­tonasággal elkülönítettem a többiektől s erre a nép fá­radtan liaza tódult. — Az olaszok tartván a nép dühétől, megadásról mitsem akartak tudni, később pedig, nehogy még több más ártatlan áldozat essék el, István főherceg felszóllitására átadták fegyvereiket, és mint foglyok le­fegyverzetten, gőzhajóra szállíttattak. Leverőleg szép volt a menet; a katonaság lealázását örömmel szemlélte a publicum, de a boszuállás is emlékezetben maradt. Ha­lott sok volt: 3 tiszt a honvédek közül, valami 4—5 honvéd és néhány polgár; — az olaszok közül néhány sebesült s néhány holt. E nagyszerű kihágás után nem is fordult elő több ily eset, mi igen jó volt. — Hanem többé keverten nem is laktak, mely jó gondolat ha a miniszter eszébe hama­rabb ötlött volna, ezen eset sem fordul elő. — Itt van világosan az, mit a mostani okos civilisatió a temérdek tudomány és tudós mellett és dacára sem tudott kitalál­ni: — a bűntényeket megelőzni. Midőn Pestre érkeztem, az első vasárnapon a nem­zetőrségi tisztek bemutatása történt. Kottenbiller pesti polgármester, — — — — — — — — — tartotta a beszédet; nagynak és tudja Isten minek nem mondott, a mire első nyilvános szűz-beszédemet tartot­tam; minő hatással? — nem tudom. Alig volt ennek vége, más következett: az uj alkot­mányijai felesküvés, mi egy kis eseményt szült. Az úgy­nevezett budai Vérmezőn a sorkatonaság és a polgárság diszöltözetben állott ki, az elsők az alkotmányra az esküt leteendők. Voltak azelőtt a sorkatonák tisztjei közül so­kan , kik — — — — — — — —- — —

Next

/
Thumbnails
Contents