Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 57 — ségeket hadi erővel szaporítanunk kell, mely hadi erő honfiakból állittassék ki, magyar vezénylet alatt gyakoroltassák s magyar hadi törvények szerint szabályoztassék. Magasztos és mély eszme volt ez. Meg is hozta volna gyümölcsét, ha ideje lett volna a kifej lésre, és ha a hazai érdek a bécsi érdekkel súrlódásba nem jön. De akkor azon eszme, — mely a magyar hadi vezényletet a hazai önbecsérzet emelésével létre hozta, — az eló'bbi hadi vezénylet irányában ellentétet és féltékenységet szült. És mégis, mivel az eló'bbi hadseregnél létező' .... eljárást mellőzni akarta, nem sikerülte esetében is kárt soha sem hozható merényül szolgálhatott. Tehát 10 magyar zászlóalj volt toborzásra kitűzve és pedig a magyarajku nép között, hol a haza, szabadság, függetlenség s más szép szavak hatását észlelni lehetett. A háromszinű nemzeti lobogó kitüzetett, s a toborzás szaporán haladt előre. Tisztek az ezredekből vétettek, hanem a hazai érdem megjutalmazására üres helyek hagyattak. Ezen toborzásnak még azon jó oldalát is ki kell emelnem, hogy azok, kik az ujabb események által kenyérkeresetökben gátoltattak, menedéket és jövőt leihetének. A fiatal ügyvédek, a tanodákból kiszorított suhancok, a literátorok (mivel az akkori körülmények alatt a perek megszűntek és a múzsák elhallgattak, következőleg a szépirodalmi cikkek még kevesebbet jövedelmeztek, s igy iróik ezen téren nélkülözhetők, a katonaságnál pedig hasznosak levének), a sok, magyar szolgálatból kimaradt hivatalnok, az úrbéri törvények által szükségtelenné lett tisztviselők, sőt a sok theologus is a mindig szájukban hordozott hazaszeretetet tettleg is bebizonyíthatták. így az uj sereg intelligentiában nyert, a haza ily egyénektől több szolgálati hasznot várhatott és a nagyobb városok, — megmenekedvén eme heves véralkatuaktól, kik más téren