Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 50 — megnyitott országgyűlésnél. János főherceg a német szövetség újjá alakult országgyűlésében uj modorú németbirodalmi császársági helyettesnek (Reichsverweser) választatott meg. János főherceg ezen, az ausztriai császárságra nézve fontos hivatal átvételére készült, midőn ő felsége utján a magyar minisztérium által egy más kiegyenlítési szerepre kéretett, t. i. hogy Horvátország székhelyén, a végvidéki ezredek főbb hivatalnokainak odaidéztetése után ezek előtt személyesen jelentse ki, mikép a császár és király határozott akarata, hogy ezek a magyar minisztérium alatt álljanak, és az ellenségeskedéssel hagyjanak fel. Ezt János elfogadta ugyan, de eleinte ugy, mint a magyar minisztérium óhajtotta, — végezni nem akarván, később egy Schieds-Eichter-séget kivánt felállitani, mely előtt a vetekedő részek vitatván jogaikat, ő, János főherceg, ekkép némely ausztriai felsőséget elegyitett volna a kérdésbe, s az egész ügyet ausztriai szempontból döntötte volna el. Már ezek előtt gróf Batthyányit ő felsége, V. Ferdinánd felhivatta volt Innsbruckba, hogy ott Jellasicscsal találkozva, a horvát ügyeket békés uton egyenlitsék ki. Meghagyta pedig, hogy ha Jellasics királyi parancsának nem engedelmeskedik : felségsértővé hirdettetni és minden hivatalától megfosztatni fog. Gróf Batthyányi, mint mondám, pontosan megjelent. A ki pedig különféle ürügy alatt, — u. m. hogy neki előbb ő felsége legkegyelmesebb parancsai szerint országgyűlést tartani, és ettől Horvátország kérelmeit és sérelmeit Magyarországra nézve tudnia és utasitást vennie kell — rögtön engedelmeskedni nem akart: — az Jellasics volt. A dolgon mitsem változtat, ha a fölötti tudatlanságomat jelentem ki, vájjon Jellasics Innsbruckban megnem jelenése miatt Batthyányi Lajos távoztával azonnal, vagy kevéssel azelőtt hirdettettek-e ki, és pedig június 18-án azon királyi parancsolatok, melyekben Jella-