Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 48 — A nádornak szép, pödrött bajusza volt Ő is tartott conferentiákat, ha belülről vagy kívülről rosz hirek jöttek, s ott mindig- azon élőbeszéddel kezdé meg előadásait: „mikép ő már sokat tett a hazáért és még többet akar tenni, s minden törekvései oda irányozvák, hogy hona boldog legyen" stb. stb. Az ilyes vitatkozásoknál is, tudván, hogy minisztériumot alakitani ő nélküle nem lehet, — Kossuthé volt az eldöntő szó, és ha papirosra került a dolog, szintén ő tevé fel a szerkezetet, és mindig diplomatikailag és kielégitőleg. Batthyányi dicsekedett, hogy bármit mondjanak is róla, azt mégis meg kell engedni, hogy jó minisztereket tudott választani. Egyenkint véve — ha a hadügyét kiveszszük — bizonyára jól választott, de minisztériumot alakitani nem tudott; mert bármily ildomos, eszes és becsületes emberekből állott is a minisztérium, mindazáltal egynek sem volt határozott föllépése, s igy, mivel nagy obbára heterogén elemekből állott, mindenünk volt, csak erős minisztériumunk nem. Taglaljuk hát kissé. Batthyányi bilioso-nervosus véralkatánál fogva elhatározott véleményéhez ragaszkodott, s mitsem tágitott; nehézkes beszédű volt ugyan, de nézeteit világosan fejté ki, s ezeknél megmaradt.— Kossuth sanguinico-nervosus, szeretett pörölni, vagyis nézeteit kivivni. Mindketten szerették volna hónuk függetlenségét biztosítani: Batthyányi Ausztriával öszhangzásban és békességben; Kossuth meg ellene és nélküle is, ha kell. —Ha Széchenyi fiatalabb, ha betegség, munka által nincs annyira kifárasztva, elgyengitve, és ha kevésbbé keresi nyugalmát, — a küzdők között az lett volna, ki, bár jobban szeretett önkényesen