Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 42 — A bécsi miniszterek ellenséges eljárását a bécsi hírlapok is — csakhogy más okok miatt, — pártolták, ezek közül csak egy levén, mely hébe-korban szót emelt mellettünk. Eszerint minden ellenünk működött s még a szabadelvű külhatalmasságok követei, ágensei, consulai már azért is ellene voltak a mozgalmaknak, mert ha Ausztria erejében változik: a diplomatiának uj sdlyegyeni tant kellett vala felállítani, uj szövetségekről gondoskodnia s a népekkel máskép bánnia, mivel a magyar szabadság kissé propagandista elemével, a szláv elem közepette, — ezt is elcsábíthatta, s a régi kormány-rendszer lehetlenné válván, későbbi felélesztését is lehetlenitette volna; ha pedig az fel nem támad: a népek gyámságuk alól nemsokára felmentvék, s a következetes bureaukratia elenyészik. S az Isten e gyönyörű teremtményeiért beh nagy kár lett volna! Csak a Német-birodalom nemzeti képviselőházától hozott a később hiressé vált Pázmándy Dénes jobb híreket, hol ő meg Szalay László,' mint a honnak István főherceg által kinevezett, Batthyányi Lajos által ellenjegyzett s az udvar által is helybenhagyott ügynökei a sz. Pál templomába gyűlt professor uraiméknak magán előterjesztéseket tettek. Előhozák, hogy az általok mibe sem vett, minek sem tartott magyar fajban mennyi lappangó s életre való erő rejlik s Magyarhon mily fontossággal bir, mennyi rokonszenvvel viseltetik a németek irányában: Az utóbbit a professorok nagy része természetesnek találván s azon része, mely az osztrák és porosz politika által kevésbbé volt elfogulva: a magyar faj függetlenségét mindenben pártolni ígérte. Azonban a dolog csakis az ígéretnél maradt.