Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 38 — A bécsi ministerium, a hol csak lehetett, ellenkezett, legfőkép a felsó'bb-rángu tiszti fokozatokrai előléptetésekben, a magyar ezredek behozatalában, a magyar főtisztek beküldésében, a vezérek kicserélésében. Ekkép kezdődött a súrlódás a bécsi és pesti hadügy közt, hol utóbbinak az előbbitől, nagy bámulatára, csaknem mindent kicsikarnia kellett, és még olyas dolgoknál is akadályra talált, melyek a törvényben világosan kifejezvék. — A becsületes, de együgyű pesti hadügyminiszter érzett valamit és sejtett, de kimondani nem merészlette, sőt még önnön magának bevallani sem. Azonban a Bécsből tapasztalt akadályoknak káros hatása a belhoni ügyekre annyira elismertetett, hogy gróf Batthyányi miniszter-elnök által herceg Eszterházy Pál külügyminiszter, — kinek meghagyatott, hogy az udvar és a király után siessen s Innsbruckban tartózkodjék, — annak a királynáli kieszközlésére utasitatott, hogy a főhadiparancsnokságoknak benn és künn királyi leirat által meghagyassék, miként kiki a magyar minisztériumnak az 1848-ki törvények értelmében hódoljon és engedelmeskedjék. Ezen, Innsbruckban június 7-én kelt királyi leirat nyomán a magyar főhadiparancsnokság- Ledérei* elmente után ideiglenesen báró Bojneburgra bizatott, a ki, mivel helyben vala, nyilvánosan engedelmeskedett, hanem parancsait késedelmesen teljesítette. A slavóniai eleinte remonstratiókkal, — a bánáti vonakodva, a zágrábi csak a tiszti kinevezések s előterjesztésekre tökéllette el magát, s igy mindannyi saját tetszése szerint engedelmeskedett. — A külső főhadiparancsnokságok, mivel egyenes utón levelezni átallották, a bécsi minisztérium pedig „ad longas calendas" halasztotta ezt, — a hibát a magyar minisztériumra tolták, mondván hogy „mitsem