Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 342 — lásával könnyíteni szerette volna, de a kormánybiztos azon kijelentésére, melyet a közvélemény is helyeselt, „hogy van erő,csak használni kell!" — nehogy a„Kossuthlapu egyik híres cikkírója felőle megint a Sz. Tamásnáli véleményt ismételje, — oly gyönge volt, hogy hajolt, és Kassa felé mozdulását, mit 30-án magában elbatárzott, el is rendelte, egész Forróig előre tolván elővédseregét. Schlick elintézvén elintézendőit, egy erőtetett menet után 27-dikén vagy 28-kán (bizonyosan nem tudom) egyszerre csak Forró előtt megjelent, mire elővédeink visszavonultak Szikszóig, a történteket bejelentendők. — Ennek elébe menni elhatározván, a Szikszó előtti szőlőkkel beültetett magaslatra helyezém a sereget, melyen keresztül vezete az országát, s a mely jobbról még egy beültetett magaslattal, és ez alatt mocsársággal volt körülvéve, mely akkor annyira be vala fagyva, hogy a lovat is megbírta. Ez állás szép volt magában csatát elfogadni, — de hátrálás esetében, — ennek vonala csupa rónaságbói állván egész Zsolcáig és a Hernádig, — súlyos lehetett volna. — Ezen a téren két nagy domb volt, a némethoni hun sírokhoz hasonló, melyek az úgynevezett nagy Leopold alatti hazai villongásokban támadtak, midőn a magyar kezek több ezer vasas németet lekoncoltak, a kik aztán itt temettettek el. Kettős volt az ausztriaiak célja, t. i. a magyarok legyőzése mindenütt, és aztán saját modoruk szerinti rendezése a meghódított részeknek; miért késett tehát Schlick annyi ideig, midőn értesülhetett, hogy milyen rendezetlen had van elene fölállítva? — ő tudja. Es mivel az e napi tény után másnap éjszaka ő is visszavonult, ezen előnyomulásánál célja csak erőnk kipuhatolása lehetett, minthogy még nem tudhatá, mikép a nyugati osztrák sereg már győztesen nyomult Pest alá. — A mint fel volt seregem állítva, s a gyalogok fedett helyen kissé bizto-