Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 340 — tot: hibáztam! mert tettek is valamit, p. o. herceg Woronyeczki véletlenül megrohantatta és szétverette magát a vereckei szoros fel vigyázatára rendélt csapattal, — Rembowski pedig mindenből ildomosán ki tudta magát vonni, úgy hogy Thorsniczki által csak gyávának nyilváníttatott, mert még akkor nem tudta, hogy 18.000 forintról számot adni nem tud. De más osztályoknál, kisebb rangban, voltak még derék s bátor tisztek, kik diszére váltak a seregnek, azonban nem tudván mindnyáj ok neveit, megbocsássanak, ha nem nevezem meg őket, szabadságot adván kinek-kinek magát ezek közé sorolni. Volt valami lovagias a lengyelekben: a szabadságról bőven és elevenen nyilatkoztak, de nem mindig kérkedés nélkül, s az által, hogy önkényt vettek részt háborúnkban, és pedig többnyire akkor, midőn sötétedni kezde csillagunk, azért nálunk jó hajlamra is találtak. — De el nem felejthetjük itt nemzeti sülyedésök egyik főbb okát: az egyenetlenséget, mely köztük aristocraticus, democraticus s ochlocraticus pártokat képezett s ezek ugyancsak gyűlölték egymást, egyik a másikról •— a hol csak lehetett — a legroszabbul nyilatkozván, minek csiráját nálunk is meghonosították. — Hagyján! a hol távol voltak a kormánytól, ott maguk közt végezhettek; de a hol a hadügyminiszter közel volt, ott ennek életét örökös panaszaikkal, követeléseikkel, elégedetlenségökkel, úgyszólván telhetetlenségökkel megkeserítették, úgy hogy dacára haszonvehetőségüknek, őket a kassai csata után szétkergetni elhatározta, azaz: Rembowsky csapatát, mely legféktelenebb volt. Az egész fegyelem nálok demokratikus elv szerint kezeltetvén, később az engedetlenség oly fokra hágott, hogy Wisoczki maga, az első alakitó s épen az, a ki a katonaság rendszeritését demokratikus alapra fektette •— kárával a jó ügynek, — féktelenségökért kétszer föl-