Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 33g — első kitüntetést követeltek maguknak, ugy másrészt azt körükre is szerették alkalmazni, a sereg többi tagjának nem csekély boszuságára. S igy minél inkább szaporodott a sereg, annál inkább növekedtek ezen visszaélések is, a mit igazoljon az alábbi példa. Midőn a honvédelmi bizottmány elnöke először mutatta magát a seregnél a schwechati ütközet előtt, útjában minden főtisztet, kivel találkozott, rangjánál egy fokkal magasabban köszöntötte, így: „Jó reggelt tábornok úr! stb." mely kinevezések ellen protestált ugyan a hadügyér, de comprommittálni nem lehetvén a főnököt, azok mégis megmaradtak. Az újonan született tábornok, Görgey, hogy jól képviselhesse hivatalát, a kormány egyetértésével nagy házat és asztalt tartott, s ennek példájára, kevés kivétellel később majd mindannyi hadtest vezére szintén így tett. — Fiatal ember lévén Görgey, a mily mérvben hazáját szeretni, és a benne helyzett bizalomnak megfelelni látszatott, épen úgy szerette a vígságot, a nagy kört, (azonban ő maga abban szerényül lépett föl,) és ezen hajlamát seholsem felejté; mert midőn Pozsonytól Pest-Budához kényteleníttetett közeledni, és innét uj expeditióra távozni, a bálok nem maradtak el, valamint a bányavárosokban, Kassán és Gyöngyösön sem. Helyesen volt-e ez téve, vagy nem? e fölött Ítélni az olvasókra bízom, hanem itt még csak azt jegyzem meg, hogy még az őt pártoló honvédelmi bizottmány elnökének is (a többinek úgyis) föltűnt Görgey és serege vígság-keresése és nagy szörpölési tehetsége. Görgey csak a bányavárosok tájékán 7000 forint árú gyarmati cikkeket vett, melyek árjegyzékét kiűzetésért való kéréssel Debrecenbe küldötte. Ezen bajokhoz járultak még a külföldről szolgálatot kereső egyének követelései. — A mi a lengyeleket illeti, ezek tapasztaltabb katonák lévén, bátrabbak voltak, a