Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 322 — minisztériumok háboritlanul hagyták volna-e Magyarország függetlenségét akkor, ha ez a 200 millió forint államadósságot elvállalja? S ezért oda nyilatkozik, hogy kibékülésről szó sem volt s nem is lehetett, mert az, ki talán egyedül lett volna képes ezt kieszközölni; Lamberggróf fertelmes csőcselék áldozatául esett; Jellasicscsal való kibékülésnek reménye sem lehetett, Windischgratzről pedig azt tartja, hogy e büszke herceg a legyőzöttnek ugyan tudott volna kegyelmet adni, de egyezkedésre sohasem lett volna bírható, miként az a schwechati csata előtt látszott. Végre kibékülésről azért sem lehetett szó, mert a mint egy részről egyik fél sem akarta mint első az olajágat nyilvánosan oda nyújtani, más részt a német államférfiak részéről előre elhatározottnak látszott az elnyomás. Bárha belső meggyőződésem, melynek valódi okát azon időben még határozottan szóba nem tudtam foglalni, forradalmunk végét rosznak éreztette velem, és igy porneillel én is elmondhattam: „Ma bonne esperance est de perdre 1' espoir", — mégis ha győzni engedné azt a sors, hogy ezt biztosabban tehessük, és hogy ha mar vesznünk kell, azt becsülettel állhassuk ki, — mindezen okoknál fogva minden óhajtásom, sóhajtásom és mindennapi imám oda irányult: engedje az ég, hogy az osztrák november végéig találjon foglalatosságot Bécs körül, hogy igy beütési szándéka halasztást szenvedjen. Ezt pedig azért kivántam, mert hittem, hogy beállván a késő őszszel gyakran tapasztalt sáros, esős s kevés fagygyal kevert időszak, az útak Bécs felől elromlanak, a Kárpátoknál pedig hóval annyira el lesznek lepve, hogy nehéz ágyúkkal s társzekerekkel ha nem is lehetetlen, de mégis oly akadályozottá válnék a mozgás, mikép a beütési szándékot továbbra kellend halasztani. Es igy a legszükségesebb teendőket a hadi erőre nézve elkezdhettük, egy vagy két havig folytathattuk, és ekkép az ellentállásra elkészíthettük volna.