Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 308 — még egyetlen zászlóalját is, melynek parancsnoka volt, a honvédelmi bizottmány Bánátba parancsolta, melyet a hevenyében rögtönzött s kiállított nemzetőrség közé példaadás végett bátorításul beoszta, s mely Erdélyben a sarat kiállotta volna. — Voltak ugyan kiszolgált, Galiciából elszökött és hónukba visszajött katonái is, mintegy száz hetvenen, de ezek nagyobbára az akkor bizonyára nem nagy vitézségi fokon álló, s jobbadán gyalog maradt Vilmos-huszárokból állottak. Hanem Pestről mindemellett tevékenységre késztettetvén, november elején az oláh lázadók felkutatására Deés és Nagy-Bánya körül hazafiakból összeszedett mintegy 10—12 ezer emberrel időzött, honnét a honvédelmi bizottmány parancsai következtében Kolozsvár felé kellett volna megindulnia, de mivel a hős nemzetőrség a háborút novemberben már sokalni kezdé, azért Katona az előremenetről nemcsak lemondani, de még Nagy-Bánya felé visszavonulni is kényszerült. Ezen visszavonulást épen el akarta kezdeni, midőn az Urbán által vezénylett, számra nézve 5 — 6 ezernyi rendes katonaságtól lövöldöztetni kezdett, mire a nemzetőrség, — mivel még hozzá nem szokott a tűzhöz — november 24-én az ellenségnek hátat forditott, azt megvetette és haza felé szélyedt, hogy ott éljen hónáért. Szegény Katona Miklós nagy jó uram megjárta szintúgy, mint mások; mert magyar-erdélyi vagy erdélyimagyar volt, azért vezéri tulajdonai és serege bátorsága fölött kevésbbé kételkedtek, mintsem a fölött, hogy — mivel csatát vesztett — vájjon az akkori divat szerint nem volt-e áruló? Mivel a vezettettek önhibájokat a szabad sajtó utján vezetőikre tolták, azért a sajtó kevés kivétellel az előkelőbbet, mint érdekesebb lényt választá inkább megrovandó s bemocskolandó tárgyául, s e mocskot a magyar világgal annyira elhitette, hogy az a törvényes vizsgálat és