Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 306 — de — — — eljárásuk okozta, hogy midőn Urbán október 26-án Szászrégenben tanyázván, egész seregével kelepcébe jutott, ebből az ő — — — hozzájárulásukkal kiszabadult, a miért azután a szegény, noha ellenséges város, lett a felbőszült székelység áldozatává. Ezen — — — tettük még azt is szülte, hogy a tűzhelyeiket elhagyott székelyek több napi tétlenség után számban megkevesbülvén, vezetőikben bizalmatlankodván, november első napjaiban Gédeon nevü magyar ember és császári altábornagy által szétverettek, és hogy Marosvásárhely általa elfoglaltatott. Urbán Szászrégenbői Deésnek és Kolozsvárnak tartott, s Gédeon a Mezőségen át hasonlóképen Tordának és Kolozsvárnak; ezzel Jank oláh vezér, Urbánnal Mikás és Barduc csatlakoztak számos oláh csapatokkal. Mivel már eddig jöttem, be végzem, noha érzem, bogy ezt máshol kellene tennem. November 16. és 17-ike közt Urbán el is foglalta Kolozsvárt, és hogy e város akkor minden pusztítástól megmenekült, Wardenernek, a becsületes és derék császári tábornoknak köszönhette, ki Urbán ellenére az oláhságot be nem bocsátotta a városba, s ki több rablót önmaga agyonlövetett. Ezen katonai becsületét hiven megtartott tábornok Kolozsvár s vele minden magyar háláját kiérdemlé, hanem kevés időre ezután meghalt. Áldottak legyenek hamvai! Kolozsvár elfoglalása tehát megtörtént, s akkor nem történtté alig lehete tenni; mert a magyar faj elszórva, más fajokkal keverve, a legtöbb földes-úr birtoka oláh jobbágyok által munkálva s az azonidőbeli erőszakos körülmények közt egyszerre mindenünnen megtámadva lévén, — magának sem egyenkint, sem összeszövetkezve biztosságot szerezni s igy bátran ellenállani nem birt, s képes nem volt.