Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 26 — okkal móddal hajlithatót, fokonként neveltek, felvilágosították és előkészítették volna, oktatván, hogy a kiváltságok megosztását a tőlük megvetett, becsmérlett és nyomott néppel önnön érdekök, hasznuk, jólétök kívánja, és az isteni osztó igazság követeli: ugy hajlandóbbnak találták volna arra, hogy az egész ügyet azonnal felfogja, és kevesebb kifakadásokra adott volna alkalmat. Az erő megvolt benne, de működését többnyire civakodásokban, csapszéki veszekedésekben, választási vérengzésekben, más érdekeért önnön kevés hasznával, egészsége kockáztatásával mutatta. — — — — — — — — — — E helyett az egyenlőség, a rögtöni megváltásra kényszerítés , szabadalmaitól, mire sokat tartott, elkedvetlenité. Mivel pedig ez élelmi módját még szűkebb körre szoritá, dologra, iparra, szorgalomra szoktatva nem levén : most, midőn minden terhet egyenlően kellett viselni, érdemeket pedig magának máskép szerezni nem tudott, elkeseredett és ázsiai apathiába esett, az uraknak hagyva megenni azt, a mit főztek. Ez volt eleintén bizonyára s legnagyobbrészt nemcsak a kis nemesség általános hangulata, de még sok birtokosabb nemesé és tisztviselőé is, kik midőn az országgyűlés eloszlott, az onnét hazatérő követektől, kérdéseikre, hogy mit hoztak? — azon feleletet kapták: magyar ministeriumot, nemzetőrséget, egyenlőséget. A mire a tudakolok, nem foghatván fel egyelőre azok jótékonyságát, e pár szóban nyilatkoztak: „Csak ennyit!?" De később, midőn látták, tapasztalták, hogy a hon jogai sértvék, hogy a jogukban, szabadságukban osztozó más népfajok fellázadnak, és — —• — — — — — — — — — — akkor felejtve lőn minden vélt vagy igaz megsértés s egy hon szülöttjeinek érezvén