Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 304 — mondjuk, csupán csak ez pörzsöltetett volna föl, ebből aránylag csak annyi kár eredt volna, mint a híresebb alexandriai, akkor egyetlen könyvtárnak Omár alatt lerombolása által az ó-világban; hanem a bősz nép, hogy csak csupa kárcsinálási dühből pusztitson, raboljon, azért még a gyümölcsfákat is kiirtá, a gazdasági s ipar-épületeket lerombolá s még a jófaju szép méneket is kiherélé, hogy még a hires erdélyi lófaj is kiveszszen, s igy a jövendőbeli haszontól nemcsak a magyart s ez által az országot, de önmagát is megfosztá, miben pedig vezérei megakadályoztathatták volna. Ezen oláh agitatió, — mivel gyúpontja, vagyis Naszód távolabb esett a magyar kormány székétől, — a mint láttuk, jól sikerült, s olyannyira jól, hogy a magyar kormány reá minden befolyását elvesztette; s mivel ez agitatió Szebenhez közelebb esett, onnét támogathatott. Mint már emiitettük, midőn a székely nemzet ezen gyülekezést s izgatásokat meghallá, annak polgári főnökei, sőt még több küldöttség is székely nemzetgyűlést kért és követelt, melyben a nemzet sérelmei orvoslása, az oláh kiváltság s az új alkotmányos állapot fölött tanácskozhasson , s hogy ennek eredményét a kormánynak fölterjeszthesse; de— mint érintettük, mivel ezen gyűlést jóakaróink kérték, azért kérelmök megtagadtatott. Midőn Puchner a bécsi hadügyminisztériumtól, — mely ekkor már nyiltan lépett föl a magyarok ellen, — különös parancsokat vett, rendeleteit szétküldé', s azokban az összes katonaság Szebenben összpontositását tudatta;' de mivel a három magyar-székely ezred szelleméről tisztában nem volt, csak azok törzstisztjeit idézte magához egy hadi tanácsnak cimzett összejövetelre. Ezek megje-