Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 285 — böző polgári rendjelt is terveztem, mely azonban már elvben a köztársasági minoritás szelleme által félrevettetett, valamint a körülmények a másik tervet is, bár az a honvédelmi bizottmány helybenhagyását is megnyerte, dngába döntötték. Noha az európai közvélemény előtt, — mely a vélt vagy a valódi érdem kitüntetését nem csak kedvelte, de kereste is, — a magyar hadügyérnek igaza lehetett, midó'n a katonai rendjeleket meg akará alapítani; hanem tekintve a magyar természetét: tán jobb lett volna, ha létre nem jőnek; mert a mint Debrecenben létrejöttek, azonnal számos protectió, követelés ós igazságtalan adományozás történt a kormány s tábornokok részéről, sőt a hiú magyar természet azokkal még nőket is fölpiperézni igyekezett. — A hadügyminiszter ekként tehát önnön gyermekét kilökte a szobából s a kormány és tábornokok lába elé dobta, kik azt lealacsonyították. — Ezekből azt tanulhatjuk, hogy a magyarnak elébb szerencsétlenségben kell darabig növekednie, hogy szilárdabb jellemet öltsön. Még más szervezési tervek is készültek, melyek, ha csak három havi fegyvernyugvást nyerünk, életbe lépnek, s melyek seregünket mindjárt jobb karba helyezték volna; s ha a már munkába vett dunai gőz-notilla is létrejöhet, akkor még határainkat is jobban védhettük volna, mit azon körülmény bizonyit, hogy már a „Mészáros" hadigőzös is kis remegést okozott; de mivel füstbe mentek e tervek, feledékenységnél mást nem érdemlenek: „nam si rationem posteritatis habeas, quid-quid non est peractum, pro non initiato est." — Ezen latin mondat első felére ész szerint számot nem tarthatván, megelégszem második felével. Emlékírónk itt áttér a király lemondásáig s az ezután történt politikai események elbeszélésére. — Az ország loyális, és