Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 24 — előforduló nemzeti nagyság, hazaszeretet, szabadság, függetlenség és több ily magasztos szavak szerepeltek, melyeknek értelmet, alapot, valóságot az igaz hogy kiki saját agya szerint adott; de a villám áthatott, az eszmesurlódások szintén, az elvek vitatása nemkülönben. Itt is nagyobbára az történt, mi Széchenyi és Kossuth között; elvben megegyeztek ugyan, de a modorban volt a különbség, s ez olyan volt, hogy talán mindkettő tul is menni kész vala. A vezető, vagyis szabadelvüebb megyében a serdülő ifjúság, — mely Pesten s más tanuló-helyekeií önnön sebesebb ütere és kevésbbé korlátolt viselete által elragadtatottnak mutatkozott, — a megyékben tespedő vért felélesztette s személyes jogai mellett a tiszti választásokban szintúgy mint a megyei ülésekben részt vett. A politikai küzdhelyen a szerelmi szerep elsősége mellett, más szerepekben is élénkitővé lett; a szép-nemben hatalmas gyámolitót talált, s ezekkel — kiknek íiatalabbjai, mivel gondolkozásban előbbre mentek, s csak az öregebbek haladtak fontolva — az egész közönséget előre nógatta. A kis és szegény, az úgynevezett bocskoros nemesség szerencsésen vagy háttérbe szoríttatott, vagy elfelejtetett; ebben pedig sok erő lappangott, mit talán akkor, mikor az alkotmány készült, jobb leendett, lengyel eszme szerint, — mely az egész hont nemesiteni akará — felhasználni, mint egyszerre — bár igazságosan — nemesi álmából még azokkal is egyenlően fölkelteni, kiket gyűlölt és megvetett, mivel tartozott nekik.