Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 20 — vagy más nemes kézműves szintén számíthatott kézszoritásra némely tiszti eljárásnál, és a ki törvényes kiváltságai mellett, ha a legfőbb hivatal jött volna üresedésbe, — királylyá is választható vala, stb. Ha már a több honi felekezet kevés rokonszenvén, melylyel ujabb honi ügyünk irányában viseltetett, nem igen csodálkozom: ugy a katona-tisztek még kevesebb rokonszenvét, és innét egy lépéssel tovább, ezen ügy iránti gyülölségét még kevésbbé csodálom, sőt természetesnek találom és pedig a következő okokból: 1-ör. A tisztek nyelve a német, melynek tudása nélkül felsőbb fokokra nem léphettek. 2-or. Miután nevelő-intézeteik német tartományokba helyezvék, (melyekbe kizárólag a német tisztviselők fiai vétettek fel; mig a katona-tisztek fiai között nemzetiségre nézve nem volt ugyan különbség téve, hanem két olyast kérő közt bizonyára a németé volt az elsőség,) az állam költségén nevelendő ifjak igen kevés kivétellel a német tartományokból vétettek. 3-or. A bécsi bureaukratia befolyása a nevelő-intézetekbe felvételnél, ugy hogy az érdem igen ritkán ismertetett el, ha a Hofrath vagy referens nem protegálta. 4-er. A tisztségekbeni felebbléptetés vagy előmenetel legnagyobb részben az örökös tartományokra esett; nem annyira azért, hogy önkényt igazságtalanságot akartak volna elkövetni, hanem azért, mivel nagyobb része a magyar ifjaknak, mihelyest valami bizonyos tiszti fokot elért, s otthonn volt miből élnie, állását elhagyva, a kitűnőbb s a békében unalmas szolgálatra készebb örökös-tartománybeliekre hagyta szabadon a tért, — otthon oppositióba lépvén át, a hátramaradásért panaszt emelendő. S igy német nyelvért, német ügyességért kapott minden kenyér-keresetet, élelmezést és holtiglani tartást a kormánytól: mig a magyar nyelvben csak zsoldos nevezettel, constitutionális értelemben szabadság elnyomói cint-