Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 227 — elseje az volt: mit kell mint honfinak, polgárnak, s kétféle hivatal viselőjének, ugyanis mint miniszternek és képviselőnek tennem, hogy önmagammal s eddig tisztán tartott jellememmel következetes legyek? A forradalom már a vak előtt is világos volt; a császári és hazai érdek miatt vér folyt: a constitntio, io-az, meg volt bántva, át vala hágva, de a constitnensek is túlhágtak a korláton. Oly kormány létezett, mely oly tagot is foglalt magában, kinek jelleme tiszta nem volt, olyas tagokat is, — az előbbkelőket értem, — kik politikai pályámon ellenzékként álltak velem szemközt, és végre a tagok legfőbbikében, a többiek fejében, gondolataik irányzó szellemében még olyat is', kit irányomban ellenséges indulatának is tarthattam, és a ki csak akkor szinlelt barátságot, midőn közbenjárásom szükségét érezte. Azonkivül tudtam, hogy már az első időkben a pénzés hadügy tárcája a mint egy részről szemet szúrt és gyűlöletes volt Bécsben, ugy másrészt két oly egyén kezében volt, kik mindig tartottak egymástól; — s mert a finánc ügy ér volt az irányzó szellem, az agyvelő és minden, a hadügyminiszternek több, az ő hatáskörébe tartozó beavatkozást kellett tűrnie azon természetes okból, mert minden ember jobban szeret abban dicsértetni s kitüntetettetni, a mihez nem igen vagy csak keveset ért. Továbbá, minthogy a petti-fogging lawyerből, de nagy hirlap-szerkesztőből, a szerencsétlen ipar-előmozditóból és a legnagyobb agitátorból lett ideiglenes consul, ki Caesárt, N. Fridriket s Napóleont birta — könyvtárában, és a kik mellett gyakran eljárt, tábornoknak érezte magát és mi több: katonai Colbertnek is, s mert a politikai hadvezetést magának úgyis kikötötte, mi meg is adatott neki, — azért tudtam, hogy ez a hadügyben igen sokat fog fáradozni. 15*