Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

215 — A mint már a győzelmet három egyén követelte magának, úgy később az eszélyes eljárásra, a hadi készültségre és annak a hadtéren kivitelére nézve, aztán a tüzérség és a tulni növendékek, a serdülő vitézek és vezérek tudományára vonatkozólag is viták kerültek elő, melyek nem kevés verbális injuriák közt folytak, s mindegyik a másikat képtelenséggel, ügyetlenséggel s a szolgálat nem tudásával vádolta; azonban itt Perezel volt a győztes, mert ő mint önmaga teremtette ezredes, az őrnagy előtt magát nem hibáztathatta. Ily viták következtében mint olaj és víz nem egyesülhetvén, Perczel Görgeynek consilium abeundit adott. Ezen elválás meg is történt; mert Görgey a fegyvernyugvás után a Jellasicsnak hült helyét talált és ezután iramlott sereg után sietett, mig Perczel, diadala után a horvátországi szélek felé vitte győzelmes kis seregecskéjét. Ezen időben, vagyis a sereg után indulása előtt, Görgey re, a ki már ekkor önfejíí, öntudatos és önakaratií katonának mutatkozott, — a sors őt szerény állapotából hamarább akarván kiemelni és feltűnőbbé tenni, — azon szerencsétlen szerepet tolta reá, melyben igazságos birót kellett játszania. Gróf Zichy Ödön, ki Jellasics táborában volt s ezzel barátságban élt, elhagyta magát fogatni, bár oly Jellasics-féle proclamatiók voltak nála szétosztás végett, melyek a magyar ügy elhagyására, — mint törvényellenesre, — és az ellenség békés fogadására intettek s buzdítottak. Az ilyes hibás — • eljárást egy kitűnő hazai egyéntől az akkor első forrásában levő körülmények közt nagy kihívásnak lehetett és kelletett tartani, mely magyar