Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 206 — az is, hogy gróf Bubna Miklós huszár-ó'rnagyot, ki — még részünkön állott, — Jellasics táborába küldé, kitudni: ott van-e gróf Laniberg? Ez ott nem találtatván, gróf Batthyányi még is értekezett Jellasicscsal, mit quasi árulásnak mondottak később, noha célja az lehetett, — (mivel tudta gróf Lamberg kinevezését) — hogy ezt Jellasicscsal is tudassa, kit igy mindenesetre feltartóztasson, és végre, hogy valami kiegyenlitést eszközölhessen. Batthyányi nem bizott — mint akárki is akkor — nemzete harciasságában s azért az összeütközést, becsületessége gyanúsításával is, kikerülni igyekezett. — Ha Lamberg megöletése a sukorói csata után történik s Batthyányi akkor beszél J ellasicscsal, kitudja: mily fordulatot vészen az egész ügy. De hiába! meg volt irva, hogy máskép történjék. Két vasas-ezerednek Jellasics táborában való önkénytes megjelenése a bánnál, egy sajnosán érzett hiányt pótolt ki. Ezen itt megjelenés az adott rendeletek megsértése s azok áthágásával történt, mert nemcsak a magyar, de még a bécsi minisztériumtól is csak arra kaptak engedélyt és parancsot, hogy Magyarországból kimenjenek, mit ők önkénytesen áthágtak és Jellasicshoz érkezvén, — Lamberg megöletési hirére s ennek benyomása alatt eltökélék sebesebben haladni, és egy ütközet által a háborút bevégezni. A magyar sereg hátravonulásában Pákozd-Sukoróig ért. Itt újra haditanács tartatott, melyben mindannyi tábornok s kormánybiztos is részt vett. A katonaság részéről a készület elégtelensége miatt az ütközet mellőztetni kívántatott, mit Batthyányi Lajos és Osányi szintén pártoltak, hanem végre Perczel Móric és mások a